Türelemre tanít a kert

Több évig nem voltam idehaza, s senki sem gondozta a kertem.

Ahogy lenni szokott, felverte a gaz meg a dudva, akácfák és vadszilvafák serege nőtt és terebélyesedett ki a szomszédságból bevándorolt magvakból...

Hazajöttem, körülnéztem. Szívem szomorúsággal telt meg.

Egyik legerőteljesebb telepese elvadult kertemnek az amerikai karmazsinbogyó (Phytolacca americana). Itt is ott is bokorrá nőtt példányai díszelegnek, és se szeri se száma a magról kibúvó fiatal növénykéknek. A nagyokat ki kell ásnom, erős és ráadásul mérgező gyökereit minél előbb és minél jobban el kell távolítanom. És közben gyomlálom a kicsinyeket, míg el nem fogynak.

Bocsánatkérően láttam munkához, a tisztításhoz, szépítéshez, ami még egy jó ideig el fog tartani, s ha azt szeretném, hogy kertem megmaradjon, akkor a fenntartását folyamatban kell tartanom, odaadással, türelemmel.