Napos tájak lakomája [1]

Nem mindennapi uzsonna kínálkozik mindazoknak, akik részt vesznek a datolyaparti kiruccanáson: édes datolya, ropogós pisztácia, kandírozott füge, zamatos maracuja, ínycsiklandó kókusz, frissen pörkölt kávé és izletes szentjánoskenyér.

De honnan is ez a sok finomság? Kezdjük hát a felkutatását mindegyiknek egyenként.

Ezek közül talán a szentjánoskenyér az, amelyről a legritkábban, vagy egyáltalán nem hallottunk még. Pedig csodálatos eledel, messzi, napsütötte száraz tájakon igencsak megörvend neki az éhes vándor, és amint neve is erről árulkodik, Keresztelő Szent Jánosnak is ez volt a mindennapi betevő falatja a sivatagban. S valamikor nem is olyan régen mifelénk is ismerték, akár a karácsonyi asztal egyik csemegéjeként.

És akkor lássuk, mi fán terem!!!

Természetesen, szentjánoskenyérfán, amelyet neveznek még méz-sáska fának is, angolul egyszerűen sáska fának (locust tree), a törököknél pedig kecskeszarvnak, arra emlékeztető termése miatt.

Ez a fa (tudományos nevén Ceratonia siliqua) Kis-Ázsia területén őshonos, de megtalálhatjuk az egész mediterrán térségben, és Dél-Európában is mindenhol megterem. Ha élettere megengedi, nagyon szép, terebélyes fává tud nőni, ha nem, kisebb bokorként is beéri.

A fa termése a kb 20 cm hosszú barna, fényes hüvely, az úgynevezett karob, vagyis a szentjánoskenyér. Ennek a belsejében lakoznak húsos magvai, melyek kiszárítva ékszerek, drágakövek, arany megbízható mérőegységének bizonyultak valamikor a Közel-Keleten. A keraton görög szó lett így a ma is használt karát szavunk elődje.

A karobot szárítják és őrlik, adalékot nem tesznek hozzá, így kerül forgalomba. A karobpor vitaminokban és kalciumban is gazdag. A por pirítva nagyon hasonlít a kakaóporhoz, így annak helyettesítésére is használható. Energia- és zsírtartalma alacsonyabb, gluténmentes, és nem tartalmaz koffeint sem.

Érdemes megjegyezni tehát ezt az egeszséges csokipotlót!!!

……………………………………………………………………………………………………….

A pisztáciát azonban manapság már majdnem mindenki ismeri és szereti is ropogtatni olajos magvait, amelyek természetesen a "valódi" pisztáciafán teremnek (Pistacia vera). Ennek a fának a származása is Kis-Ázsiára tehető, és még azon túlra is, termesztésével azonban már jól elterjedt a Mediterrán térségben.

S ha már van "valódi" pisztáciafa, érdemes megemlíteni, hogy ennek vannak rokonai is, melyek közül figyelemre méltó az ehető gyantájáról, az úgynevezett masztikáról ismert mediterrán Pistacia lentiscus.

Jó tudni, hogy például az egyik legfinomabb pisztácia magot a görögországi Aegina szigetén termesztik, nagyon jó minőségű ehető gyantát, vagyis masztikát viszont a szintén görög Chios szigetén nyernek.

A lakoma többi növényének felkutatását jövő héten folytatjuk!

Képek forrása:

1. Terebélyes szentjánoskenyérfa Kréta szigetén (Fotó: EKW)
2. A szentjánoskenyérfa termése, a karob (Fotó: EKW)
3. Valódi pisztáciatermés (Fotó: http://www.fruit-crops.com/pistachio-pistacia-vera/)
4. Gyantás pisztácia termése (Fotó: EKW)

A Napos tájak lakomája tudósítás Berg Juditnak a Pozsonyi Pagony kiadónál megjelent Utazás Datolyapartra című kötetének ihletésével jött létre, a Szamóca Kiskertész Tanoda e témában való gyerekkertész-foglalkozására.

Írta: EKW